Prologus

~A tapasztalat jó iskola, csak a tandíj magas.~

Kiléptem a gimiből, elköszöntem a csajoktól meg a focicsapattól, majd elindultam hazafelé. A téli hideg szél csak úgy lebegtette szőke fürtjeimet. A porhavat a szemembe fújta, ezért kezemet a homlokomhoz tettem, így védve kék szempáromat.

Mikor beléptem a házba, egyből levágtam a kabátomat, ugyanis melegem volt. Igazából minden ruha, ami rajtam van, csak dísz, ugyanis sosem fázom. A farkasok nem áznak.

Átviharzottam a nappalin, egyenesen át a hátsó ajtóhoz. Épp most kezdődött el a téli szünet, így nem kellet tanulnom, azaz egyből mehetek ki az erdőbe. Mikor kiléptem, átugrottam a kerítésen, és mivel nem akartam tönkretenni a ruháimat, bugyira vetkőztem, a ruháimat pedig belöktem egy bokor alá. A kertünk vége ugyanis már egyből az erdő, direkt ilyen házat választottunk.

Nekiiramodtam, és fölugrottam. Már farkasként értem földet. A hó a bundámra tapadt, ezért megráztam magam, majd szépen nyugisan, elindultam a kopasz fák között, és figyeltem a tájat. A tél a kedvenc évszakom, mert hát ilyenkor tudok legjobban beleolvadni környezetembe. Mert hát, bár ez mindenki szerint nagyon jó, meg mázlista vagyok, mégis szerintem inkább hátrány, hogy fehér bundával születtem. Igaz, ezért különlegesnek számítok, de engem zavar, mert a telet kivéve túlságosan is kivirítok a környezetemből, és így elég nehéz vadászni. De hát, ez van.

Ahogy így sétálgattam, neszeket hallottam a közelből. Lopakodni kezdtem, így követtem a hangokat. Ahogy egyre közelebb értem, nyüszítést is hallottam. Viszont nem a falkámból volt való, a szaga ismeretlen volt számomra. Haragosan vicsorogtam, hisz ez az én területem! Hogy mer valaki ide belépni? A legerősebb falkának a vezére vagyok, egy másodperc alatt széttépek bárkit, és valaki ide mer merészkedni?!

Vonyítani kezdem, így hívva össze a falkát, aztán nekiiramodtam dühtől fűtve, és a bokrokat, fákat kerülgetve loholtam a hang irányába. Közben észleltem, ahogy falkatársaim mögöttem csatlakoznak hozzám. Szemem sarkából láttam két jó barátomat, jobbomon Jaket, sötétszürke bundája lobogott a szélben, baloldalon pedig Davidet láttam, fekete bundája rázkódott, ahogy az akadályokat kerülgette. Fölüvöltöttem, részben hogy tudjam, hányan vannak itt, részben pedig jelezve a betolakodónak, hogy jövünk. Már vagy másfél éve nem volt itt más falkából senki, pont akkor járt itt az utolsó, mikor hatalomra kerültem, ugyanis nem tetszett neki, hogy egy lány vezeti a falkát, így hát egyből le akart taszítani. Egy héttel később volt a temetése.

Már agyon közelről éreztem az idegen illatát. Hamarosan meg is pillantottam. Barna bundája csapzott volt, kék szeme belefúródott az enyémbe. Félelem, és zavartság áramlott belőle. Hirtelen elkezdtem lassítani, önkéntelenül. Láttam, ahogy Jake és Dave is értetlenül tekintget rám, de ők is lelassítottak.

A barna farkas egy srác volt, és ahogy nyüszítve, lelapulva figyelt minket, ahogy ahogy közeledünk felé. Előtte szinte már lépésben haladtam, és vicsorogva, hátracsapott fülekkel léptem fölé. 

Ahogy körbe álltuk, félénken húzta maga alá farkét, és szinte már sírt ijedtségében. Kezdtem elbizonytalanodni. Nagyon úgy tűnt, hogy most változott át először.  

A többieknek is feltűnt és tanácstalanul pillantottak körbe, végül rajtam állapodott meg a tekintetük, én tanácstalanul toporogtam, ezerrel kattogott az agyam. 

Hátrébb léptem, hogy legyen egy kis tere, a többiek pedig követték a példámat. Az ismeretlen srác félénken fölállt, és érdeklődve közeledett hozzám. Gondolom egyértelmű volt, hogy én vagyok az alfa. A többiek egyből vicsorogva, morogva indultak meg felé, a barna pedig megtorpant, de én leintettem őket, és elindultam felé. Nagyot lélegeztem, aztán a csapatom felé intettem a fejemmel, jelezve, hogy jöjjön velünk. A hátam mögött elkezdtek morogni nemtetszésüket kifejezve, de nem tettek ellene semmit. Az idegen farkas, bizonytalanul, de megindult utánunk. A falka többi tagja megvárta, amíg a csapat elejére értem, átvágva mindenkin, az újonc pedig követett. Néhányan oda-oda kaptak neki. 

A házunkhoz mentünk, ez a táborhelyünk. Mindenki a nappalinkban ült, ki a kanapén, ki a fotelben, ki a földön. Az új srác épp a fürdőben öltözött át egy kölcsön kapott ruhába. Apám szekrényéből halásztam elő. 

Törökülésben dobtam hátra magam a fotelben, miközben Darley unottan kapcsolgatott a csatornák között. 

- Miért nincs sosem semmi a TVben? - kérdezte idegesen, majd feladva dobta oldalra a kapcsolót. 

- De van, csak te nem találod meg soha. - közölte Jake, és felvette a kapcsolót, és egyből egy sportcsatornára kapcsolt, ahol foci ment.

- Na azt már nem! - pattantam fel, és odaugrottam mellé. Rácsimpaszkodtam a kapcsolóra, miközben ő próbálta úgy tartani, hogy ne is érjem el, de ő lássa a képernyőt. 

- Pedig de. - vigyorgott rám. Már az ölében voltam, úgy próbáltam elérni. A többiek szórakozottan nézték szenvedésemet. Próbálkoztam, de sehogy sem sikerült elérnem. Aztán valami átvillant az agyamon. 

Feltűnésmentesen kicsit lejjebb húzkodtam a felsőm, és teljesen hozzásimultam izmos testéhez, miközben fancsali képet vágva néztem rá kiskutya szemekkel. 

Szemét levette a fociról, tekintete a melleimre vándorolt. Majd felháborodva, de nevetve kiáltotta el magát.

- Ez csalás! - mondta röhögve. Én pedig egy gyors mozdulattal kikaptam a kezéből a távkapcsot, és visszavonultam fotelembe. 

- De beválik. - villantottam rá egy gonosz mosolyt. Épp ekkor lépett közénk az új srác, ezért egyből ki is kapcsoltam a Tvt. 

- Mi a neved, újonc? - kérdeztem, teljes figyelmemet neki szentelve.

Zavartan vakargatta a tarkóját, majd beletúrt a hájába. - Louis.